Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Vallomás

Festek, mert festenem kell. Igyekszem egyszerű lenni, még ha néha a képek bonyolultsága mást is sugall, hiszen az alkotásoknak olyasmit is el kell mondaniuk ami a látható formákban nem jelenik meg. Amikor a képeimet nézed, én az alkotó és Te mint néző, ha partner vagy,   együtt létrehozunk valamit ami ismeretlenül is hidat képez köztünk. Egy képzeletbeli érzéki és lelki kapcsolatot, nemtől és kortól függetlenül. A tudatunk és tudatalattink  együtt szimbólumokat hoz létre, a megértést, megismerést szolgálva.

Hogyan dolgozom?

Van úgy ,hogy egy –egy hangulat, érzés vagy gondolat indít el. Ehhez választom a színeket, formákat. Néha maga az anyag inspirál, mert a festéket, a tust, a ceruzát magát is szeretem. Fizikailag jó érzés megfogni egy sima grafitceruzát , kihegyezni és rajzolni, satírozni, nézni ahogy az elkopó grafit nyomán megszületik egy kép….és mesél…. Ugyanígy  gyönyörűséget kelt az összefutó festék látványa, s aztán a véletlen mellett a tudatos  formálás, visszatörlés, határalkotás, felületalakítás. A szép papírokhoz is vonzódom. Rettentően nagyképű a hasonlat, de miként Michelangelo a kövekről gondolta,hogy bennük rejlik a forma, úgy azt hiszem a papírlap is kitárulkozva várja azt a szín és forma világot ami számára rendeltetett. Nekem meg kell éreznem mi az ami odakerülhet. Ha nem a megfelelő kép kerül rá, zsúfolt, zavaros , rossz, gyenge rajz ,festmény születik. Régen az ilyet egyszerűen kidobtam.,de most már egy időre félreteszem, aztán egy adott pillanatban lemosom, megforgatom ,átfestem. A ceruza és tollrajzok kivételével a képeim hosszabb ideig készülnek annak ellenére, hogy az akvarell gyors, friss , könnyed technika. Én ezt nem szabályszerűen űzöm. Rétegekben festek. S a technikákat néha vegyítem. A stílusom nem meghatározható. Impresszionisztikus, szürrealisztikus és expresszív elemek egyaránt felfedezhetők benne

Hogyan dolgozom?

Ahol épületek, kapuk, fák, tájképi elemek látszanak, ott többnyire külső látvány, élmény az elindító. Például utazás amit továbbgondolok, képpé alakítok, miközben egymásra vetülnek helyszínek, külső és belső terek, térrétegek. Mondhatnád a valóságban nincs ilyen….Ez nem számít, mert valósággá válik azáltal, hogy én megfestem és láthatod.

Figyelj! A mindennapi életben is előfordulnak hasonló látványok. Például egy késő délutáni órán a villamoson tűnt fel, hogy miközben még az ablakon kitekintve látszott a környék, az ablakban már tükröződött nemcsak a kocsi belseje ,de a túloldal kinti világa is. Egyszerre négy helyszín volt jelen, különös fények és csillogás közepette. Egy vízfelület közelében, a városi forgatagban, de még a betonrengetegben is villódznak a fények, hol élesen, hol homályosan látunk,  állandó változásban van minden. A világ ezernyi csodája-  emberek, fák, kövek, növények stb. –s csak azt hisszük külön külön látjuk őket. Nem . Egyszerre több mindent érzékelünk, csak az ész…a tudat az válogat, rendszerez. A tudatalattink egységesebbet összetettebbet érzékel.

Vajon a tudatalattink, az ősi emléknyomok, a jelen valósága és a jövő kifürkészhetetlensége lehetővé teszi-e, hogy csak néhány vonallal egy táj vagy egy virág a maga természet adta gyönyörűségében a mi belső zabolátlanságunk szószólója legyen? Aligha. Kell még hozzá valami!

Amikor elkapod tekinteteddel az óramutató tovabillenését vagy előtted hullik le vázád virágának szirma…érzed te is. Nem a megtörténtre gondolok, hanem a mozdulatra, a változásra magára. Izgalmas. A másodperc tört része alatt-idő vált foghatóvá, miközben már tova  is tűnt. Az elmúlás pillanatát döbbenetes belső radarok fogják fel az ember lelkében. Szavakba nem fogható- képileg is csak nehezen érthető, inkább csak érezhető. 

 

A festményeimen a külvilágból elindulva egy belső utazásra hívlak.   A képek az én vallomásaim, kitárulkozásaim. Velem indulsz,de amíg nézed az út a Tied. Remélem a magad üzenetét is megtalálod benne.